Tegnap Jeremy barátommal útra keltünk repülővel Amerikába. Délután négykor indultunk. Mivel utolsóként érkeztünk, nekem csak a gép orrában jutott hely, ahol már ült két kövér japán tizenéves. Még jó, hogy egy nagy kádban félóránként meg tudtam fürdeni, mert az út nagyon hosszúnak ígérkezett: egy teljes nap alatt csak Ljubjanáig jutottunk el. Ezen azért alaposan meglepődtem, hát még azon, hogy amikor a Firenzei leszállás után kaptam egy jobb helyet a gép  idegosztályán, akkor a mögöttem lévő sorból néhai Anyám üdvözölt, vadiúj férjével. Mindketten roppant elegánsan voltak felöltözve.