A román kombi tulajdonosa anyagzsebkendőt vett elő a szafaládé-szerű test nyomásától majd' szétrobbanó ronda kis kempingnadrágjából, és megtörölte a borsónyi cseppekkel gyöngyöző homlokát. "Lever a viz" - mondta csak úgy magának, ügyelve arra, hogy az í nehogy hosszú legyen. Le is verte, mint a büdösrosseb, nem vitás, mert árnyékban is volt vagy 35 fok az abbáziai kempingben. A lakókocsiból kijött a Bimmeres, szintén címeres eke, és annyit mondott: "Hát... Csak lábból se jó a kocsonnya". Sajnos a tökéletes receptet nem beszélték meg, talán azért, mert annyira triviális, talán azért, mert hétpecsétes titokként őrzik a szemfenekükre tetoválva, talán azért, mert végletekig finomult kocsonyafőző-génekkel bírnak, de rotyogva főzték tovább a kocsonyát, kis, piros zománcgyári fazékban, az Adria partján.