A Vörösmarty tér egyik sarkában található, földszinti kislakásba barátokkal megérkeztünk. Ott egy lány várt, aki nagyon zavartan viselkedett. Én rugdosni kezdem, mert állítottam, hogy zombi, de még nem támadt, mert nappal volt. Leszállt az est. Valóban több zombi is ránktámadt, a folyosón motoros hószánnal száguldoztam. Láncfűrésszel segített valaki, jól jött. Végeztem a lánnyal, pisztollyal fejbelőttem, közben féltem kissé, hogy a vér az arcomra fröccsen, és én is zombi leszek. A haverokkal megjegyeztük, hogy "Ez jó buli volt."

Elindultam hazafelé. Az Egész Vörösmarty tér egy hatalmas forgószinpaddá változott. Turisták ültek rajta, így nézté a kirakatokat, egy helyből. Az egyik kirakatban egy színház működik, de még nem kezdődött az előadás. Egy másikban bútorszállító munkások henteregnek kanapékon. Ezen harsányan felnevettem, amivel kivívtam a környezetemben levő turisták szimpátiáját. A Kígyó utcában hazafelé végignéztem magamon. Zöld pizsamanadrág, piros cipő, és egy piros-barna-zöld sávos póló volt rajtam. Napszemüveg. Tetszett a ruhám. MP3-on a No Woman, no cry-t hallgattam.

Hirtelen valamilyen tejreklám szakította meg a történetet.

Armageddon az Arany János utcában. Egy kb 80 méter maga csirkelábra tekeredett tűzokádó kígyó és egy gigantikus, űrből érkezett darugép tombolása a belvárosban. Szekrény méretű aszfaltdarabok repültek felém. Az Armageddon-t valamiért Armaketon-nak mondtam.

Hazaérve többen jöttünk be egyszerre a kapun. Hosszú, bőrkabátos emberek. Sötét volt. Én a lépcsőn indultam, ők az udvar felé. A lépcsőn észrevettem, hogy az Ari is velem van, és igen rémisztő, tetoválás-szerű, fekete-piros indián motívumokkal volt kifestve az egész arca. Megkértem, hogy mossa le, mert féltem tőle. Ez meg is történt, az ukránkurva lakásában. A bőrkabátosok is ide jöttek. Jelen volt Sziszi, továbbá egy második emeleti lakó, aki el akarja adni a lakást, és még mások. Én ámulattal figyeltem az egyik sarokban működő, 22 plazmatévére kötött Forma-1 játékgépet.